Lelkem töredéke,mint őszi falevél,
hull a porba.
Mint egy régi bögre,mely kopott
és csorba.
Földre hull egyenesen a porba.
Talán rosszat tettem volna?
Nem értem miért fáj,az élet showja?
Mi az mit elrontottam volna?
Talán holnap majd megint boldog
leszek.
Mikor mindent a helyére teszek.
Meg csiszolom fényesre a csorbát,
kijavítom szépen a hibáját.
Hiába hull a levél a porba.
Már nem ér el az élet íztelen sója.
Oly magasra emelkedik lelkem fénye.
Ahol nem ér a bánat szele mégsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése