Délutáni futás!

                                                                                                  
 Délután a felhők alatt.                                                                                                        

Egy Lány ki a rétre szaladt. 

Futott-szaladt úgy menekült, 
Árnyéka a földre vetült. 
Nem gondolkozott csak futott, 
Majd a rétről az erdőbe jutott. 
Kísérte a nap sugara,a szél 
Enyhe fuvallata,lehelte be 
Izzó testét,felszárítva 
Minden cseppjét. 
A nap is csak rá mosolyog, 
Sugara a földre csorog, 
De egyszer még vissza kacsint, 
A földre mielőtt lenyugszik örökre. 

Szürkül a táj a Lány csak fut és 
Boldog,mert eszébe jut; 
Valahol,valaki várja a nagy világba, 
Ki szereti és csodálja. 
Messze futott és este lett, 
Egy percre kicsit megpihent. 
Futott immár hazafelé, 
Útja viszi a fény felé. 
A csillagok kísérik fényesen 
Ragyogva,mostmár lassít kicsit 
Lassabban kocogva. 
Arca fényesen ragyog, 
Az út lassan elfogy alatta. 
Hazaér jó elfáradva,de 
Szíve boldogan dobog, 
Mert a lelke szerelemtől ragyog.