csillapíthatatlan kín.
Belül sajog és ilyenkor
Nem érzem a jót idekinn.
Mardossa szívem a bánat.
Nem hagyja el szó a számat.
Csendben a lelkemre ül,
Szótlanul,kegyetlenül.
Reménytelenül várom ,
Mit hoz a másnap?
S reggel vajon mennyire,
Borús az Új nap?
Mennyi fájdalom marad
benne a szívemben?
Könnyezem,mert
lelkemből fakad!
Csak az bánt,hogy
nem találok vígaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése