Szinte alig emlékszem arra a nyárra...Talán csak néhány pillanat egy mosoly ami átsütötte a lelkem és örökre belém égett, mint valami Ősi jel vagy Stigma, ami elkísér egy életen át.
Időnként az életben történnek csodák és néha előfordul, hogy lehetőséget kapsz és találkozz a lelked másik felével, és csak egyetlen pillanatra látod meg mélyen valaki szemében vagy egy mindent átható mosolyban, ami bevilágítja az egész teret. Ezek a lelkek életeket élnek le egymás nélkül,de amikor felismerik a másikat többé nem tudnak elszakadni tőle. Ami ezután történik, olyan, mint valami varázslat csapdába ejt és többé nem akarsz semmi mást csak találkozni Vele és ismét eggyé válni.
Ezen a késő nyári délutánon a lány a barátait várta a szokott helyen. Augusztus vége volt a Nap még kellemesen melegített, bár már érezni lehetett az ősz szelét. Fénye sejtelmesen világított lassan lemenőben és egyre gyengült csak néhány sugár kapaszkodott még a fák lombjai közzé és csak lassan ereszkedett a horizont alá. A lány gondolataiba temetkezve észre sem vette az idő múlását. A következő amire felfigyelt egy magas barna férfi állt meg mellette, egy crossmotorral. Semmi különös gondolta: egy teljesen átlagos pasi. A férfi megszólította a lányt és nyomta a csajozós dumát. Ann nem reagált különös képpen, egyszerűen csak mosolygott. Alacsony szőke kislány volt kék szemekkel és a maga 16 évével. Tökéletes alakját még a bő póló és a farmer sem rejtette el a John tekintete elöl. Amíg beszélt végigpásztászta a lány minden porcikáját. Tovább fűzte Ann-t és mivel látta, hogy a lány nem reagál egyszerűen elmosolyodott A lány ledermedt a látványtól Johnnak csodálatos mosolya volt. Igazi fénymosoly, ahogy a nap sugarai megtörtek az arcán és selymes fénnyel átitatták ajka mosolybarázdáit.
Ann zavarában elköszönt, majd reszkető térddel elsietett, eszébe sem jutott miért is várakozott eddig.
Sokáig nem hallott a férfi felöl, majd megtudta, hogy nős és gyereke van. Azt gondolta felejtős a pasi és különben is öreg hozzá 32 év nagyon sok az ő 16 évéhez képest. Sokat hallott hírből felőle és néha összefutottak egy-egy baráti társaságban. Ezután csak egy idegen volt a lány számára, csak néha a mosolyát csodálta meg egyetlen pillanatra a szeme sarkából néhány lopott percben.
Hosszú évek teltek el a lány is férjhez ment élték az éltüket , mint két idegen ki-ki a saját világában.
Annek nehéz élete volt sokszor elveszett az élet taposómalmában. Mégis sokat mosolygott, így élte túl az élet viszontagságait. Élete egyik legnehezebb szakaszát élte meg hét évig ápolta férje nagymamáját, így emberek közzé nem igen járt, ellátta a napi feladatait a dédi körül és a házimunkát, meg a házkörüli teendőket. Két tini lánya mellett is akadtak teendői, makrancos kis hölgyek voltak ezért folyton figyelni kellett minden lépésüket nehogy eltévedjenek az élet sűrűjében. Délutánonként órákat töltött a kertben, szerette ápolgatta a növényeit és élvezte a természet csendjét.
A következő években egy gyönyörű kisfiút szült ,ekkor még nem is sejtette , hogy ezután teljesen tönkre megy a házassága. Ann nem akart több gyereket, a sok vetélés és a nagy korkülönbség miatt sem, de férje hajthatatlan volt. Mivel Ann is nagyon vágyott egy kisfiúra beleegyezett még egyszer utoljára megpróbálja.Ezután minden percét a családi fészek gondozásával töltötte magára szinte nem is maradt ideje. Kisfiát nagy szeretettel nevelgette szinte egyetlen percet sem töltött nélküle. A dédi halála után kisfia óvodába, ment a lányok pedig egyre önállóbbak lettek. Hiányoztak a napi rutin feladatok és mivel alvási igényei is lerövidültek rá szakadt az idő próbált póttevékenységeket keresni. Ekkor már férje későn járt haza és rendszerint ittasan nem törődve a családdal. Ann belefáradt és egyre többet olvasott, tanult. A hosszú otthonlét után nehezen talált munkát. A régi kapcsolataira barátaira már nem számíthatott.
25 év telt el és egy internetes közösségi oldalon rátalált a férfire gondolta jó néha idegenekkel írogatni. Ott emberként kezelték. Nem is sejtette,hogy ezáltal megváltozik az egész élete és gondolkodása. Eleinte csak ritkán beszéltek, John mindig kedves volt néha ugratta és jókat nevettek. viccelődtek egymással. Észre sem vették és a barátságból szép lassan szerelem lett. Egyre sűrűbben keresték egymást, néha éjszakákon át beszélgettek. John tanítani kezdte Annt a világ dolgaira meglátni a valót. Szorgalmas volt sokszor éjszakákon át tanult, míg a férfit várta falta a Tudást. A régészettől, a csillagászaton át a szakrális geometriáig mindent. Megtanult meditálni és sokat olvasott a spirituális tanokról. Elkezdett verseket írni először csak ki a lelkéből mindent, ami fájt. Időnként különös dolgok történtek körülötte tönkre mentek az elektromos berendezések, kiégtek az izzók. Vibrált a levegő köztük érezni lehetett a szerelmet. Ann ugyan még nem tudta, de ekkor már 9000-km választotta el őket egymástól.
Lassan visszakapta Ann az önbizalmát,magabiztosságát. Kivirágzott újra élt, szinte sugárzott és ezt környezete is észrevette vonzotta a tekinteteket és az emberek egyre inkább szerettek a társaságáben lenni. John a családjával diszidált mégis magányos volt. Ann sokáig azt hitte a honvágy miatt van csak szüksége a férfinek rá. A pasi igazi Zseni volt és Ann csodálta a találmányait. Mindig elkápráztatta a férfi tudása, magabiztossága és életszeretete.
Ann ledöbbent amikor John arról mesélt, mit viselt Ann 16 évesen.
- Emlékszem kék farmert viseltél és szürke széldzsekit és ahogy ott álltál szöszi.....
Ann szólni sem bírt és el sem tudta képzelni, hogyan emlékezhet ilyen tisztán ennyi év elteltével az első találkozásra?
A férfi egyre sűrűbben tett apró célzásokat. Amikor Ann azt mondta Jonn-nak hiányoznak a régi barátai, mert a lelke részei.
John azt kérdezte:
- Azt hiszed te nem vagy a lelkem része?
Máskor csak egy kedves bókkal, rímmel....
,, Édes még a szó is semmihez sem fogható és hasonlítható. "
John számára Ann más volt, mint a többi ember és erre többször is célzott. Tudása nagyrészét Ann-nek adta át, amit meg is tanult. Rajongott Johnért, igazi hercegnőnek érezte magát. Bár a távolság gyakran közzéjük állt.
Egyik este Ann aludni készült, már ágyban volt, majdnem elaludt , de amikor már félálomban volt furcsa dolgot tapasztalt. Mintha valaki állna az ágya mellett és figyelné. Egy férfi.... jó érzés volt,de amikor kinyitotta a szemét nem volt ott senki mégis érezte. Becsukta a szemét és a következő pillanatban smaragdzöld fénysugár célozta meg egyenesen a szívét. Fantasztikus érzés volt. Ezután az egész testét aranyszínű fény borította be, majd kívülről látta a testét, még a csontjai is arany fényben csillogtak. Elaludt....Másnap felébredt és azt hitte csak álom volt.
Csak később tudatosult benne, hogy valaki megnyitotta a szívét.
Attól a naptól kezdve egyre inkább szerette az életet az embereket és a világot, ami körbe vette.
Versei egyre több érzelmet szeretetet tükröztek. Imádta a férfit még jobban, mint azelőtt.
Ann ennek ellenére sokszor érzett bánatot a szíve mélyén. John elérhetetlennek tünt számára.
Össze voltak hangolva érezték egymást, ismerték egymás gondolatait érzéseit. Szavak nélkül is értették egymást.
Ezen a borús reggelen amikor a szürkeség teszi a tájat búskomorrá Ann- nek mégis gyönyörű perceket hozott. Érezte ahogy John átöleli, megcsókolja, szeretgeti. Ébredezett és csak arra emlékezett, hogy összefonódva spirál alakban emelkednek fel az égig, teljesen egymásba gabalyodva. Tudta, hogy ez a szerelmi kapcsolódás nem hétköznapi és ilyen csak akkor lehetséges, ha ahhoz kapcsolódsz, akit neked rendeltek az égiek.. Különös hatással volt Annre tudta,hogy nem álom . Valós mégsem értette, hogyan lehetséges? Hogyan történhet egyáltalán ilyesni? Később látott néhány képet ahol pontosan ábrázolták ezt a spirál alakot és elolvasott néhány dolgot mások, hogyan élték meg ezt a felemelkedést. Johnn- nal egy más dimenzióban jártak , ahol csak azok , akik ismerik ezt a spirituális kapcsolódást.
John sokszor mondta Ann-nek hogy emlékezzen, de a lány nem akart fájdalmasnak érezte a múltat az elmúlt életeket. Mégis mikor Johnra gondolt ott volt az a ,,De ja vu" Érzés, hogy valamikor már voltak együtt ismerték egymást, hisz érti , érzi minden rezdülését. Bár szerelmük lángolt mégis messze kerültek egymástól. Nem mentek túl jól John dolgai ezért eltolta Annt magától. Sokat sírt és nem értette, miért került John lelke olyan távol? Hetekig , hónapokig alig tudott róla valamit, ha mégis beszéltek csak vitáztak, összevesztek valamin. Mégis valami mindig visszavonzotta őket egymáshoz. Ann sokszor volt ideges éjjel felébredt és nem értette miért? Johnt érezte felébredt rá.....
Csendes időszak volt ez mindkettőjük számára Ann verseket írt hozzá, John néha küldött egy jó zenét. Már-már azt hinni győzött a távolság, amely örökre elválasztja őket.....
Szép lassan kitavaszodott és virágba borult minden. Visszatért a szerelem is mindkettőjük szívébe. John megint a régi volt és Ann boldog volt. Sokat álmodozott éjjel-nappal. Már nem volt olyan perc, hogy ne gondolt volna Johnra. Amikor sütött a Nap szinte átmelegítette a lelkét és a lágy tavaszi szél ahogyan símogatta bőrét, mintha csak John lett volna. Egyik ilyen verőfényes délelőtt úgy érezte John vele van. Mintha csak John tekintete sütné őt. Reggel mikor kisfiát vitte az óvodába, a napsugara kísérte az úton végig és John. Majd hazafelé,bement vásárolni a boltba, a kasszánál kinézett az ablakon a nap fénye teljesen elvakította és ekkor egyetlen pillanatra látni vélte Johnt ott állt előtte a fényben, még sokáig homályos maradt a látása az erős napfény teljesen elvakította ő mégis boldog volt, mert látta őt a férfit akit szeret. Azóta amikor süt a Nap mindig Johnra gondol....
Egy nap Annek látomása volt. Nem tudta hová tenni álom és valóság közzé, de érezte ez már megtörtént egyszer régen még azelőtt..... talán egy elmúlt élet. Nagyon megviselte amit látott. Egyiptomban élt elég gazdag körülmények között mégis boldogtalanul.A férfi akit szeretett nem lehetett az övé, mert a nő aki beleszeretett gonosz csellel magához láncolta. ann nagyon szerette a férfit ezért megölette a nő, hogy ne találjanak egymásra és mivel tudta,hogy mindkettőjüknek ez a legnagyobb büntetés, Ann Papnő lévén nem tagadhatta meg ,hogy átkísérje a túloldalra.
Ann amikor visszatért a jelenbe sírógörcsbe tört ki. Nem értette nem tudta mi történt vele merre járt ebben a röpke órahosszában. Épp történelem órán ült és csak nézett maga elé. Fogalma sem volt hogy most mit kellene most tennie vagy mondania.? Ettől a naptól kezdve egyre sűrűbben törtek rá emlékek, emlékfoszlányok.
Ahogy elszállt az év Ann megint azt érezte Jon kifelé megy a kapcsolatból egyre kevesebbet beszéltek és nem igazán válaszolt az üzenetekre sem. Ann nem hagyta abba a tanulást továbbra is falta a Tudást még munka mellett is amikor fáradt volt éjszakákon át olvasott. Egyre tágult az érdeklődési köre. Egyik éjjel amikor már nagyon fáradt volt lefeküdt aludni, úgy érezte fázik a lelke John nélkül, hát arra gondolt, mint oly sokszor mellé bújik és, majd ő felmelegíti sokszor így aludt el. De ezúttal nem ez történt. Ann már félálomban volt és egyszerre mintha valami kiragadta volna a testéből és a következő pillanatban már ott állt John ágya mellett. Látta, hogy békésen alszik és, hogy ne zavarja el akart jönni. Valami visszahúzta és már John ágya felett lebegett úgy kb. fél méterrel. el akart jönni, de valami erő visszahúzta és Ann szívéből John szívébe egy smaragdzöld fénysugár hatolt. Ann megint úgy érezte el kellene jönnie, de nem tehette és a szájából aranyfény sugárzott John szájába, mint egy életadó csók. Amire emlékszik a kimerültségtől elaludt. Másnap reggel azt gondolta ez csak egy álom volt. Este kereste Jont és akkor elmondta Annek, hogy napok óta nagyon beteg volt fel sem tudott kelni, se nem evett,se nem ivott a láztól tiszta víz minden és elmesélte Annak, hogy valaki volt az ágya mellett, de ő nem látta nem tudta kinyitni a szemét, csak arra emlékszik,hogy egy óra múlva jobban lett még enni is tudott. Ann ledöbbent tudta, hogy ő gyógyította meg Johnt, de mivel nem voltak túl jó kapcsolatban akkoriban nem mondhatta meg mi is történt velük.....
Ann még több verset írt, ahogy lelkébe temette bánatát úgy szaporodtak a versek. Új barátokat szerzett akik segítették a mindennapokban, hogy ismét magára leljen. A lelke egy része mégis szomorú volt. Nem szeretett emlékezni az előző életeire, de nem hagyták békén egyre sűrűsödtek a feltörő emlékek. Talán az bántotta leginkább,hogy nem értette miért nem lehet együtt a férfivel akit szeret hiszen egy fél világ választja el tőle. Verseit megmutatta egy régi ismerősének és unszolására megmutatta másoknak is. Némi sikerélménnyel gazdagodott amikor látta, hogy tetszenek a versei. Néhány azóta már nyomtatásba került Ann mégsem érzi, hogy jók lennének.
