Félek...elszáll az idő.

Tudod néha félek elszáll az idő. Szívemben bánat temető. Kértem Istent! Imádkoztam érted. Vigyázzon Rád, s rám, míg 
lelkünk összeérhet. Nem kértem mást csak egyszer láthassalak. Karjaidba leljek végre vígaszt. Édes csókkal oltsd szomjamat.
Nincs nekem oly nagy kívánságom, 
csak egyszer átölelj 
csupán erre vágyom. Angyalom vagy nekem az én 
Édes álmom.

Nem drámázom kedves.

Nem drámázom kedves. Csak átjár a félelem. Időnként szétesem. Majd összerakom magam. S mit tanultam előveszem 
újra, hogy egész lehessek
tőled tanulva. Szerelmeddel díszítem fel
lelkem. S már ragyog ismét bolondos 
szívem. Te adtad a fényem, s ha néha 
homályba vész. Könnyeim tisztára mossák 
fényét.
Neked ragyogok hisz életem 
tőled oly szép.

Ahogy én szeretlek

Te vagy az én legszebb Álmom. Olyan Édes, olyan Fényes. Olyan Kedves, Vad, Regényes. Szeretlek én Igaz szóval. Tiszta Hittel. Vad vágyakkal, vak Reménnyel. Imádattal, szerénységgel. Boldogsággal, víg Örömmel. Lelket mosó tiszta könnyel. Mégis bárhogyan Szeretlek. Senki nincs nekem, oly kedves,
mint a Te,, Édes Szerelmed." Ha kell százszor is megkérlek: Bocsássd meg-e Bűnöm nekem. Hogy a szívemben vagy nekem.

Belém lehelted szerelmed

Belém lehelted szerelmed. Lassan cseppenként. Néha édes ízét máskor 
méz nedüjét. Szívembe költöztél, mint 
egy apró dallam. Olyan csendben,
hogy hangját csak én halljam. Elültetted bennem 
a remény magjait. Csak te láttad még apró sarjait. Én még nem tudtam azt sem,
hogy szeretlek. Hogy lelkemmel veled lélegzek. S ma már, hogy szeretlek 
Te vagy az egyetlen 
ki szívemnek kedves.

Napfényben a mosolyod.

Ma láttam a nap fényét, s benne a mosolyod. Átölelt a fénye, mint szerető két karod. Lelkem símogattad a nap 
melegével. Nem voltam egyedül velem voltál szívem közepében. Talán csak egy érzés egyetlen fénysugár csupán. Arcomon mosolyod ma reggel csak nekem ragyogott.

Miért bonyolítjuk?

Olyan egyszerű tisztaszivből szeretni. Miért bonyolítjuk? Hisz csupán csak ennyi. Hozzád simulni, ha fázik a lelkem. Szeretni Téged úgy, ahogy a Napot. Mint ahogy mosolyod mindenem 
átragyog. Ennyi a boldogság forró pillanatok :)

Ha a szív remeg.

Vannak napok nehéz pillanatok, olykor a szív 
nem egyformán ragyog. Néha csendesen a fájdalomtól kiált, 
majd elhalkul és némán dobog tovább. Máskor meg kacagva, nevetve száll 
a fellegekbe csordultig szerelemmel telve.
De amikor fél, össze- vissza dobban reszket, mint egy nyuszi a sarokban. Félelmében zűrzavart generál, még a test is 
reszket jajj mit csinál? Bajt halomra halmoz, s már mindent ami jó volt
lerombolt. Majd sír és reszket nem szól a félelemhez. Nem tudja, hogyan tegye jóvá? Megbántotta újra megint akit szeret és 
már szólni sem tud, megint fél és reszket. Hiszen úgy szereti őt ilyet, hogy tehetett? Most szótlanul sírok, mint egy apró gyerek. És futnék hozzád, szívem vígaszt keres. Csak ölelnélek némán érezd szívem szeret. Ki sem mondanám csak érezd a meleget. Szerelmes a szívem tőled mindig ragyog. Bár e földi létben túl esendő vagyok. Talán egy nap majd méltó leszek hozzád. Többé nem lesz úrrá rajtam a gonoszság. S szerethetlek, mint a fényt a Napot és többé 
nem menekülsz szeretsz és szeretlek 
és te hagyod.

Szelíden szeretlek.

Ma szeliden szeretlek, mint a szél

azapró pelyheket, megpörgetve táncolnak a szél ölén, majd körbeöleli, mint aki szeret a földre teszi ,majd elillan egy pillanat alatt. És úgy szeretlek, mint a fény az árnyakat. 
Átsuhan mindenen és bevilágítja 
a sötét tájakat. Szeretlek, mint a Napsugarat melegével lelkem fűti és varázsol belém örök tavaszt.
A Te mosolyodra fénysugarat, olyan angyalit, pajkosat. Szeretlek, mint az esőt, mely a földnek inni ad és virágba borul tőle a szikes föld és a sivatag életre kel tőle az alvó mag. Szerelmed, mint a szivárvány az eső után színes reménysugár, mely a szívbe fest varázsálmokat. Szívdobbanásnyi gondolat..

Álom volt csupán....

Álom volt csupán?
Szívem húrjainjátszol 
Édes dallamot. Te ott én itt vagyok. Messze vagy tőlem túl 
mindenen. Nem fogod két kezem. Tiéd minden perc,
s gondolat. Álmomba karodba bújok
és súgok titkokat. S Te átölelsz szótlanul,
nesztelen. Őrült, eszelős szerelem. Arcomon mosollyal 
alszom el. De reggel már senki
nem felel. Álom volt csupán....

 Egy gondolat.

Gyönyörű Édes pillanat.

Gondolataim szárnyra keltek.....

Gondolataim ma szárnyra keltek,
jó messzire elrepültek.

jó messzire elrepültek.

Ma velem voltál Kedves,
csak velem, oly édes percek. Itt bennem a szívemben, 
velem és csak nekem. Csöppnyi dalt dúdoltál, 
finoman lelkemhez szóltál. Érzékin megsímogattál, 
lágyan a hajamba durtál. Hozzád bújtam jó szorosan,
s te öleltél karjaidban. Ma én voltam a csend és te a szó, 
olyan szeretnivaló. És veled sétáltam a tavaszban csendes szavakban. Szíved zenéjét hallgattam,
ahogy dobban álmomban. S te itt voltál velem és szerettél...

Dal a szívemben.

Szeretem azt a dalt a szívemben, ami lágyan dobban bennem. Azt a lángot, ami éget. A fényed. Szeretem a mosolyod.
Az eget a földet. A világot ami gyönyörű tőled. A színeket az esőt és a Napot,
ahogy ragyog és éjjel a csillagot. És szeretem a szerelmed,
akkor is, ha néha sajog. Édes mosolyod mindenen átragyog.

Édes szavakkal...

Édes szavakkal írok neked 
lélekvérrel színes álmokat. Szívedbe lopva szerelmes 
titkokat. Napnak sugarával ölelem fázó lelkedet. Őrzöm mosolyod fényét, ajkad ívét ahogy nevet. Fénnyel rajzolok neked ragyogást, ha felhő borítja a kék eget. Szélbe súgom Édes neved, talán hallod néha egy pillanatnyi gondolatban, ahogy szívem szeret. :-)