Nem drámázom kedves.
Csak átjár a félelem.
Időnként szétesem.
Majd összerakom magam.
S mit tanultam előveszem újra, hogy egész lehessek
tőled tanulva. Szerelmeddel díszítem fel
lelkem. S már ragyog ismét bolondos
szívem. Te adtad a fényem, s ha néha
homályba vész. Könnyeim tisztára mossák
fényét.
Neked ragyogok hisz életem
tőled oly szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése