2012. február 4., szombat

Szenvedély!

                                                          Olyan vágyat érzek,
                                                          Hogy egyszerre parázslom
                                                          és a hideg ráz érted.
                                                          A hiányod az ami megéget.
                                                          S fázom,mert nem vagy itt, 
                                                          hogy szeress.
                                                          Nem zársz karodba,
                                                          s nem ringatsz engemet.
                                                          Nem gyógyítod nyugtalan 
                                                          szívemet.
                                                          A Vágy,mely csillapíthatatlan.
                                                          S szomjam,mi olthatatlan.
                                                          Sebzi meg testemet!
                                                          Úgy vágyom rád,mint még 
                                                          senkire.
                                                          De nem is vágyom,én rajtad
                                                          kívül semmire.
                                                          Az Egyetlen Kincs vagy amit
                                                          felfedeznék.
                                                          S ettől a tudattól Én olyan
                                                          boldog lennék.
                                                         

Édes érzelem!

                                                         Nem találok szavakat arra amit érzek. 
                                                         A szívem,mélyéről jön. 
                                                         S egész testem betölti lényed. 
                                                         Ajándék vagy nekem, 
                                                         kincs amit kerestem. 

                                                        Hiszem,hogy így még senkit 
                                                        nem szerettem. 
                                                        Édes érzés,mely átjárja testem. 
                                                        Mennyei boldogság e érzelem. 
                                                        Nem veheti el tőlem senki sem. 

                                                        Csodálatos vagy Angyali lényeddel. 
                                                        Meg babonáztál csillogó fényeddel. 
                                                        Olyan,mint egy álom, 
                                                        mely végére nem ér. 
                                                        S már soha nem akarok belőle 
                                                        felébredni Én. 

Fáj a lelkem.

                                                          A lelkem fáj,s e fájdalom 
                                                          csillapíthatatlan kín. 
                                                          Belül sajog és ilyenkor 
                                                          Nem érzem a jót idekinn. 
                                                          Mardossa szívem a bánat. 
                                                          Nem hagyja el szó a számat. 
                                                          Csendben a lelkemre ül, 
                                                          Szótlanul,kegyetlenül. 
                                                          Reménytelenül várom , 
                                                          Mit hoz a másnap? 
                                                          S reggel vajon mennyire, 
                                                          Borús az Új nap? 
                                                          Mennyi fájdalom marad 
                                                          benne a szívemben? 
                                                          Könnyezem,mert 
                                                          lelkemből fakad! 
                                                          Csak az bánt,hogy 
                                                          nem találok vígaszt. 

Csak egy asszony...

                                                           Egy asszony ki csendesen hallgatott. 
                                                           Kinek a bánat szívében hagy nyomot. 
                                                           Egy asszony kit férje elhagyott, 
                                                           S cserébe a lelke megfagyott. 
                                                           Egy asszony ki boldog akart lenni. 
                                                           Elment szerelmet keresni. 
                                                           Családot ,otthont hátra hagyott. 
                                                           Szerelmével fészket rakott. 
                                                           A magány oltárán áldozott. 
                                                           Tele izgalommal ,vággyal. 
                                                           Szívében szilánkkal. 
                                                           Egy asszony kit meggyaláztak. 
                                                           Lelke mélyéig porig aláztak. 
                                                           Egy asszony ki éjjeket virrasztott. 
                                                           Könnyeivel mosott tisztára minden napot. 
                                                           Egy asszony ki csak hallgatott. 
                                                           Mélyen eltemetve minden bánatot. 
                                                           Egy asszony ki életét a pokolba kívánja 
                                                           Kinek koporsója szerelmének ágya. 
                                                           Egy asszony ki csak keserűséget kapott. 
                                                           Szíve megszakadt,mert szerelme csak
                                                           bánatot hagyott. 

Délutáni futás!



                                                                                                  
 Délután a felhők alatt.                                                                                                        

Egy Lány ki a rétre szaladt. 


Futott-szaladt úgy menekült, 
Árnyéka a földre vetült. 
Nem gondolkozott csak futott, 
Majd a rétről az erdőbe jutott. 
Kísérte a nap sugara,a szél 
Enyhe fuvallata,lehelte be 
Izzó testét,felszárítva 
Minden cseppjét. 
A nap is csak rá mosolyog, 
Sugara a földre csorog, 
De egyszer még vissza kacsint, 
A földre mielőtt lenyugszik örökre. 

Szürkül a táj a Lány csak fut és 
Boldog,mert eszébe jut; 
Valahol,valaki várja a nagy világba, 
Ki szereti és csodálja. 
Messze futott és este lett, 
Egy percre kicsit megpihent. 
Futott immár hazafelé, 
Útja viszi a fény felé. 
A csillagok kísérik fényesen 
Ragyogva,mostmár lassít kicsit 
Lassabban kocogva. 
Arca fényesen ragyog, 
Az út lassan elfogy alatta. 
Hazaér jó elfáradva,de 
Szíve boldogan dobog, 
Mert a lelke szerelemtől ragyog. 

Csak egy mosoly...

                                                           Csak egy mosoly,mit adhatok neked,
                                                                   mitől talán csodás lesz kedved.
                                                           Mely meg színesíti napod,
                                                                     csak egy mosoly mit adhatok.

                                                           A mosoly melyben benne van
                                                                               az élet minden öröme.
                                                           Egy mosoly,mely,vígasztal,
                                                                               amikor lelked bánatos.

                                                          Mást nem adhatok,csak
                                                                            egy mosolyt,melytől én is
                                                          ragyogok,mert én is
                                                                               csak egy mosoly vagyok.

                                                          S, ha fáj a szíved küldök
                                                                                      egy mosolyt neked.
                                                          Bele teszem mind azt
                                                                                               mit szeretek.

                                                          Bele teszem a lelkem
                                                                                    egy darabját neked.
                                                          Mert egy mosoly csak,

                                                                                     mit adhatok neked!

Szeretem...

                                                           Szeretem hallani bársonyos hangod,
                                                           szinte dalol ajkad.
                                                           Mikor becézel símogatja lelkem.
                                                           S,ha tanítasz,mint jó diák
                                                           iszom szavaid.
                                                           Mert szeretem,mi vagy,
                                                           szeretem mit adsz.
                                                           Másnak nem sok!
                                                           De nekem minden!
                                                           Mert egyetlen kincsem te vagy!
                                                           S ha nem volnál,
                                                           hol találnék vigaszt ?
                                                           Bármerre vagy lelked fénye
                                                           itt van velem.
                                                           S úgy érzem nem hagy el sosem.
                                                           Vigyázol rám,mint az angyalok,

                                                          mert tudod lelkem csak neked ragyog