Megkopott álmok.

Kopott mosolyok közt néha félve járok.
Léptek nyomán elfeledett álmok.
Néha tétován lép, máskor szökken,
eltűnt mosolyok a ködben.
Hideg színű festett karcok.
Rég feladott nemes harcok.
Bennük dúló viharóceánok.
Hajótörött lelkekben a lélek,
ketrecbe zárt élettelen félszek.
Benn maradt dacszavak,
remények.
Már rég elfeledték, régen ők is éltek...

Átvitt értelem

Képtelen lételem, képzelem két elem.
Kedves vagy végtelen, ép, csorba,
egész rejtelem.
Talányos, játszik velem.
Pont, mint az életem.
Borzongás, félelem, s én élek ez jó
nekem.
Boldogság, érzelem.
Mosoly kell most nekem.
Valami sajduló, fájón mozduló
halvány értelem, tágas éteren.
Végtelen, szertelen képzetem
egyetlen végzetem.
Csodálom esztelen, édes és féktelen,
mesés jeltelen.
Éktelen kényelem, nem félek, légy
velem, csak egy percig azt hiszem.
Talán egy egész életen.

Mosolycsend

Elmélázom a végtelenben egy kicsit,
egyetlen gondolatparány bennem,
arcomon mosolycsend.
Boldog percnyi édenkert lakik most
idebent.
Látom magam előtt pajkos
fénymosolyod, mint titokkertben
éneklő sóhajok.
Dobbanásnyi lélegzet, szívmosolygós
kikelet.
Létezésben meglapuló lélekékezet.
Felhőn táncoló, szabad szárnyalás,
nem más, mint egy álmodás.
Mosolycsend, arcomra fagyott
fénylátomás.
Szívbe bújó, boldog lázadás.

Szívem táncol mezítláb a réten.

Szerelmed szivárványként törik meg
szívemen.
Elnyelem fényét, és ragyogását
tükrözöm neked, mint a gyémánt
acélos kékjét, lila ködleplét, rózsás
fellegként, narancsban a
naplementét, smaragdban ékes
zöldjét és éles sárgában napsugár
fényét.
Te vagy bennem a hajnal első fényes
sugara, a madarak dala és a harmat
cseppje, a virágok illata.
A Nap selymes, simogató fénye az
arcomon.
A tavaszi szél, mely lágyan átkarol.
A csendem, a titkom és a
Hold ezüstfénye a sötét éjben az
egyetlen Csillagom.
Nekem adtad a színeket, és a szívem
táncol mezítláb a réten boldogságtól
ragyogva Neked a fényben.

Valamit remélsz...

Gondolat-magányban telnek az órák.
Felsorakoznak agyamban a strófák.
Órák óta a csendet hallgatom.
Csak a csend zenél bennem és sajgó
sóhajom.
Meddő vágyak tarkítják létem képletét.
Kergetek egy álmot, buzgó vak
reményt.
Valami csodát várok, ami elindul
felém.
Mozdul bennem egy érzés a képzelet
hevén.
Mozdulatlan, bezárt gondolat.
Felszínre törő indulat.
Már nincs kétség, elindul belőlem kifelé
a félsz.
Megbékülök magammal, és marad a
csendes sóhaj, a valamit remélsz...

Égyetlen percig igazán...

Neked mosolyt festenék a szivárvány ívére, színeivel
festenék varázst.
Bár lenne benned egy csöppnyi akarás.
Napsugárból fonnék boldog percet, s a tegnap
álmaiból emelnék
kristálypalotát.
Csak látnám benned
mosolyom sugarát.
Csend lennék a sorok
között, ékezet mondatod után.
Te az én örömöm lennél, egy apró csoda tán, ha
egy kicsit is akarnád
egyetlen percig, igazán.

Lélegezz!

Cseppnyi csoda a valóság.
Egy örökkévalóság a
csalódás.
Gúzsba köt, kiteker, letaszít,
felemel.
Belém ég, bélyegez!
Kérlek, lélegezz!
Emeld fel fejedet!
Lélegezz!
Szíveden kövek húznak a
mélybe.
Testedet törnéd kerékbe
újra és újra...
Belém ég a fájdalom húrja.
Nem szól a némaság.
Csak csendben lelkedet dúlja.
Újra, újra és újra...
Benne ragadsz a múltba.Cseppnyi csoda a valóság.
Egy örökkévalóság a
csalódás.
Gúzsba köt, kiteker, letaszít,
felemel.
Belém ég, bélyegez!
Kérlek, lélegezz!
Emeld fel fejedet!
Lélegezz!
Szíveden kövek húznak a
mélybe.
Testedet törnéd kerékbe
újra és újra...
Belém ég a fájdalom húrja.
Nem szól a némaság.
Csak csendben lelkedet dúlja.
Újra, újra és újra...
Benne ragadsz a múltba.
Néhány pillanatig!
Míg a bánat mocsarába taszít.
Ott a mélyben, lent egészen.
Nyeled könnyeid, míg arcodon
bánatod végigfolyik.
Mint lelked vére.
Lélegezz, lélegezz végre.
Nézz fel az égre és higgy végre!
Egy csodában, egy apró
reményben.
Akár egy regényben.
Légy Te a hős, aki mindent
legyőz!
Lélegezz, lélegezz, ne hagyj időt!
Néhány pillanatig!
Míg a bánat mocsarába taszít.
Ott a mélyben, lent egészen.
Nyeled könnyeid, míg arcodon
bánatod végigfolyik.
Mint lelked vére.
Lélegezz, lélegezz végre.
Nézz fel az égre és higgy végre!
Egy csodában, egy apró
reményben.
Akár egy regényben.
Légy Te a hős, aki mindent
legyőz!
Lélegezz, lélegezz, ne hagyj időt!