Valamit remélsz...

Gondolat-magányban telnek az órák.
Felsorakoznak agyamban a strófák.
Órák óta a csendet hallgatom.
Csak a csend zenél bennem és sajgó
sóhajom.
Meddő vágyak tarkítják létem képletét.
Kergetek egy álmot, buzgó vak
reményt.
Valami csodát várok, ami elindul
felém.
Mozdul bennem egy érzés a képzelet
hevén.
Mozdulatlan, bezárt gondolat.
Felszínre törő indulat.
Már nincs kétség, elindul belőlem kifelé
a félsz.
Megbékülök magammal, és marad a
csendes sóhaj, a valamit remélsz...