Az éj csendjét hallgatom,
s valahol a világon,
a messzibe kiáltom bánatom.
Csendes minden alszik a táj,
csak egy lélek ki rád talál,
melléd szegődik sujtalan.
S untalan dúdolja dallamát ,
szél susogta vallomást,
melyet a hajnal meg csodált.
Parányi szikra világít
mely szívedben virágzik,
csillog fényesen.
S ha reggel felébredsz,
a szíved még fényesebb.
Ragyog ,mint a drágakő,
a szeretet fénye érte jő.
Képes a nappal ragyogni
Szeretettel,imádni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése