Miért bonyolítjuk?

Olyan egyszerű tisztaszivből szeretni. Miért bonyolítjuk? Hisz csupán csak ennyi. Hozzád simulni, ha fázik a lelkem. Szeretni Téged úgy, ahogy a Napot. Mint ahogy mosolyod mindenem 
átragyog. Ennyi a boldogság forró pillanatok :)

Ha a szív remeg.

Vannak napok nehéz pillanatok, olykor a szív 
nem egyformán ragyog. Néha csendesen a fájdalomtól kiált, 
majd elhalkul és némán dobog tovább. Máskor meg kacagva, nevetve száll 
a fellegekbe csordultig szerelemmel telve.
De amikor fél, össze- vissza dobban reszket, mint egy nyuszi a sarokban. Félelmében zűrzavart generál, még a test is 
reszket jajj mit csinál? Bajt halomra halmoz, s már mindent ami jó volt
lerombolt. Majd sír és reszket nem szól a félelemhez. Nem tudja, hogyan tegye jóvá? Megbántotta újra megint akit szeret és 
már szólni sem tud, megint fél és reszket. Hiszen úgy szereti őt ilyet, hogy tehetett? Most szótlanul sírok, mint egy apró gyerek. És futnék hozzád, szívem vígaszt keres. Csak ölelnélek némán érezd szívem szeret. Ki sem mondanám csak érezd a meleget. Szerelmes a szívem tőled mindig ragyog. Bár e földi létben túl esendő vagyok. Talán egy nap majd méltó leszek hozzád. Többé nem lesz úrrá rajtam a gonoszság. S szerethetlek, mint a fényt a Napot és többé 
nem menekülsz szeretsz és szeretlek 
és te hagyod.

Szelíden szeretlek.

Ma szeliden szeretlek, mint a szél

azapró pelyheket, megpörgetve táncolnak a szél ölén, majd körbeöleli, mint aki szeret a földre teszi ,majd elillan egy pillanat alatt. És úgy szeretlek, mint a fény az árnyakat. 
Átsuhan mindenen és bevilágítja 
a sötét tájakat. Szeretlek, mint a Napsugarat melegével lelkem fűti és varázsol belém örök tavaszt.
A Te mosolyodra fénysugarat, olyan angyalit, pajkosat. Szeretlek, mint az esőt, mely a földnek inni ad és virágba borul tőle a szikes föld és a sivatag életre kel tőle az alvó mag. Szerelmed, mint a szivárvány az eső után színes reménysugár, mely a szívbe fest varázsálmokat. Szívdobbanásnyi gondolat..

Álom volt csupán....

Álom volt csupán?
Szívem húrjainjátszol 
Édes dallamot. Te ott én itt vagyok. Messze vagy tőlem túl 
mindenen. Nem fogod két kezem. Tiéd minden perc,
s gondolat. Álmomba karodba bújok
és súgok titkokat. S Te átölelsz szótlanul,
nesztelen. Őrült, eszelős szerelem. Arcomon mosollyal 
alszom el. De reggel már senki
nem felel. Álom volt csupán....

 Egy gondolat.

Gyönyörű Édes pillanat.

Gondolataim szárnyra keltek.....

Gondolataim ma szárnyra keltek,
jó messzire elrepültek.

jó messzire elrepültek.

Ma velem voltál Kedves,
csak velem, oly édes percek. Itt bennem a szívemben, 
velem és csak nekem. Csöppnyi dalt dúdoltál, 
finoman lelkemhez szóltál. Érzékin megsímogattál, 
lágyan a hajamba durtál. Hozzád bújtam jó szorosan,
s te öleltél karjaidban. Ma én voltam a csend és te a szó, 
olyan szeretnivaló. És veled sétáltam a tavaszban csendes szavakban. Szíved zenéjét hallgattam,
ahogy dobban álmomban. S te itt voltál velem és szerettél...

Dal a szívemben.

Szeretem azt a dalt a szívemben, ami lágyan dobban bennem. Azt a lángot, ami éget. A fényed. Szeretem a mosolyod.
Az eget a földet. A világot ami gyönyörű tőled. A színeket az esőt és a Napot,
ahogy ragyog és éjjel a csillagot. És szeretem a szerelmed,
akkor is, ha néha sajog. Édes mosolyod mindenen átragyog.

Édes szavakkal...

Édes szavakkal írok neked 
lélekvérrel színes álmokat. Szívedbe lopva szerelmes 
titkokat. Napnak sugarával ölelem fázó lelkedet. Őrzöm mosolyod fényét, ajkad ívét ahogy nevet. Fénnyel rajzolok neked ragyogást, ha felhő borítja a kék eget. Szélbe súgom Édes neved, talán hallod néha egy pillanatnyi gondolatban, ahogy szívem szeret. :-)